Júli 29 vasárnap

Kb. du. 3kor jött értem David, körbevitt a városon, közben érdekes dolgokat tudtam meg az örményekről. A város nagyon furcsa, európa és ázsia keveréke. Van nagyon lepusztult része, viszont látszik az igyekezet, hogy szépítsenek rajta. Ott van például a Cascade, ami tényleg nagyon szép és illik a környékhez (majd töltök fel fotókat, amint tudok).
Egyébként elég olcsó itt nagyjából minden, kivéve a ruha (az orsay pl.  hasonló árakkal dolgozik, mint magyarországon), mert abban nagyon igényesek ám, nem vesznek fel akármit. Vettem két gombóc fagyit meg egy kávét 1000 dramért (1euro kb. 500 dram, szóval kb. felezni kell és megkapod forintban), a vacsi egy korsó sörrel szintén megvan ennyiért.
A közlekedés elég vicces, nagyon szervezetlen. Van metrójuk, de nem hiszem, hogy fogom használni, nem esik útba. A kedvencem a Mashrutka, ami lényegében minibusz (ez alatt régi, átalakított dobozos autókat kell érteni). A megállókat nehéz felismerni ha nem vagy helyi, leszállni meg csak akkor tudsz, ha bekiabálsz valami vicces mondatot, amit nem tudok megjegyezni. Egy út kemény százasba kerül. A taxi meg szemtelenül olcsó, a reptérről 5000 dramért hozott a kolihoz, pedig bõven megvan 15km.
Vettem egy régi Alcatel telefont 5000dramért, mert az enyém nem kártyafüggetlen és a helyi sim nem jó bele. Nem gondoltam, hogy még életemben ilyet fogok használni.

Találkoztam a júliusi csapattal, irtó jó fejek, ma volt a búcsúbulijuk lényegében, ezért végigkóstoltunk minden ételt-italt, amit hozott mindenki a saját hazájából. Aztán bementünk a városba bulizni, most értünk haza. Hasznos tanácsokat is kaptam. Minthogy az örmény nõk házasság elõtt nem szexelnek, ezért a férfiak minden európai nõnél (nyilván ha szõke vagy,pláne) bepróbálkoznak, hátha. Egyébként tényleg furi az egész, a fõ kontaktunknak Zarának haza kellett mennie éjfélkor, mert a szüleivel lakik és csörgött a pizsije.
Fú, annyi mesélnivalóm van, pedig csak egy nap telt el. Mondjuk ez elég hosszú volt.

Néhány kép a városról:

Odaút

A légitársaságok néha elég vicces dolgokat tudnak produkálni. Például az én esetemben: olcsóbban kaptam jegyet Budapest-Bécs-Jereván útvonalra, mint Bécs-Jerevánra. Most itt ülök a bécsi transzferben.
Idefelé egy kis cuki légcsavaros géppel jöttem és azt hiszem ez marad életem legrövidebb repülõútja: kemény 40 percig tartott. :)
Mögöttem a repülõn ült két pacák (szerintem apja-fia), akik irtó viccesen vegyítették az angolt a magyarral. Egy mondaton belül is. De annyira természetesnek tűnt, hogy néha elgondolkodtam,hogy éppen melyik nyelvet használják. Úgyhogy bunkó módon kihallgatam a beszélgetésüket és egész úton jól szórakoztam. :)

Megérkeztem

Bécsből Jerevánba sima volt az út, még aludni is tudtam egy keveset. A Jereváni reptér már nem volt ennyire egyszerû, egy órában telt, hogy végre elvergődjek a kijáratig (vízumot kellett venni, amihez pénzt kellett váltani, nyilván kétszer álltam ki a sort). A kontaktjaim nagyon kedvesek voltak, kijöttek értem a reptérre, vettünk örmény SIMkártyát, rendeltek nekem taxit, amit fizettek is.
A koli sokkal jobb állapotú, mint nálunk Budapesten. Kétágyas szobák vannak, jelenleg egyedül vagyok, de remélem hamarosan lesz lakótársam is.
A repülõ 22.40 kor indult, az út három órás volt, az idõeltolódás is három óta. Mindegy is, igazából csak úgy érzem, hogy egy éjszaka elhussant... és nem vagyok álmos, pedig aludnom kéne, mert nem sikerült túl sokat a gépen.
Aztán ha felkeltem, David megmutatja nekem a várost.

És ez a szobám

Örményország

az úticélom :)
egy hónapra megyek nyári gyakorlatra Jerevánba.
Izgulok?
Mostmár egy kicsit igen. Már kevesebb, mint 24 óra és indulok.