Január 16-19. Képekkel frissítve

Reggel fél hétre jött értünk a hajótársaság shuttle busza. Kb két óra alatt értünk Padang Bai-ba, ahonnan a hajó indult Gilire. Az úton megismerkedtünk egy svéd nővel (Anna), aki a 8 éves kislányával (Olivia) utazott. A kislány nagyon cuki volt, meglepően jól beszélt angolul. Annáról megtudtuk, hogy hat évvel ezelőtt nagyon súlyosan megsérült egy autóbalesetben Olaszországban és azóta erős fájdalomcsillapítókon élt. Azt mesélte, hogy elment Indiába egy ajurvédikus gyógyítóhoz, ott volt kb. egy hónapig, ami után meg tudta felezni a gyógyszeradagját és újra tud olyan mozdulatokat tenni a lábával, amit addig nem. Nagyon nagyon boldog volt. Az egész nőből sugárzott az életöröm, nagyon jó élmény volt vele beszélgetni.

A hajó megállta volna a helyét bárhol Európában. Gyors, légkondis, kényelmes volt és az út alatt a Mr. Bean vakáción-t vetítették. A szigetek, amik mellett elmentünk, gyönyörűek voltak. Az út nagy része alatt azonban csak a nyílt vizet lehetett látni, úgyhogy szundikáltam egy kicsit.

Gili szigetek három pici szigetből áll, Gili Trawangan a legnagyobb ezek közül. Party szigetnek is hívják (és jól teszik). Bár közel van Balihoz, a kulturálisan eléggé különbözik tőle. Gilin muzulmán vallásúak a helyiek. Van is két mecsetük, ahonnan napi ötször szól a müezzin. A szállásunk pont az egyik mellett van, úgyhogy miután többször felkeltünk hajnali ötkor a borzasztó "énekre", vettünk füldugót. Mondjuk engem a baromi hangos kakasok jobban zavarnak. Ami vicces, hogy kakasok Kutában is voltak, pedig az azért nagyobb város.

A szállásunk közel van a kikötőhöz (ami azt illeti, itt minden közel van a kikötőhöz), Google mapsen is be volt jelölve a hely, de a trükk az, hogy itt kevés utcának van neve. Jól el is tévedtünk, 1 órán keresztül kavarogtunk. Aztán a helyiek segítségével megtaláltuk a szállásunkat, de egyszerűbb lett volna az elején taxiba ülni. Taxi alatt egy szekeret kell érteni, ugyanis a szigeten nincs motorizált közlekedés a hajókat kivéve. Mindent és mindenkit ezeken a pici lovak által vontatott szekereken szállítanak. Ezen kívül vannak még biciklik, meg a lábad.

A szállásunk annyiban hasonlít az előzőre, hogy egy pici szoba plusz fürdőszoba az egész. Ez is egy vendégház, de elég pici, négy szoba van csak benne. Meleg víz nincs, de igazából nem is kell. A csapból enyhén sós víz jön, úgyhogy a hajam mostanra lassan egy tömbbé áll össze. (Azt hiszem, eljött az ideje, hogy ásványvízzel öblítsem le). A tulaj (Ang) a szomszédban lakik. Amikor megérkeztünk, a nők az utcán főztek nyílt tűz felett, készültek a másnapi ünnepre (Mohamed szülinapját itt január 17-én ünneplik, máshol meg máskor). A gyerekek meg mellettük játszottak önfeledten.

Miután kipihentük az utazást, lementünk a partra fürcsizni. Szép, tiszta vizű, homokos strand van itt. A nap baromi erősen süt, naptej nélkül 10 perc után garantáltan leégtem volna. A vállamat így is megkapta egy kicsit a nap a bolyongás alatt.

Fürcsi alatt elmentünk a búváriskolába, hogy tanfolyamra jelentkezzük. 3 nap alatt meg lehet csinálni a nyílt vizi tanfolyamot (Open Water Course), ami után kapsz egy bizonyítványt, amit a világon szinte bárhol elismernek és merülhetsz 18 méterig. Nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy tetszeni fog nekünk, de nagyon reménykedtünk.

Este elmentünk bulizni. Van ám itt éjszakai élet rendesen, buli van egészen kora reggelig. Hajnali négyre értünk haza, másnap 8:30-tól kezdődött az oktatás, szóval nem sokat aludtunk. 

A oktatást oktató videókkal kezdtük, amin ork többször elbóbiskolt. Ez ment egész délelőtt, ami elég fárasztó és unalmas volt, de az ebédszünet után jött az izgibb része. Átmentünk a medencéhez, ahol megtanultuk összeállítani a felszerelést, aztán beöltöztünk. Először hozzá kellet szoknunk, hogy a palacból vesszük a levegőt, ami gyorsabban ment, mint gondoltam. Azt hittem, ki fog száradni a torkom és köhögni fogok, de nem így történt. Ezután megtanultuk az alapokat 1 méter mélyen- hogyan távolítod el a maszkból a vizet, ha beszivárog, hogyan lehet kivenni a szádból a regulátort (amiből lélegzel) és visszarakni, hogyan kell a füledben a nyomást kiegyenlíteni, stb. -, aztán lementünk három méterre és ott folytattuk.

- hulla fáradt vagyok, folyt köv holnap, akkor már több időm lesz. :) Eddig elég sűrű volt a tanfolyam miatt. Puszi mindenkinek! Mostmár azért gyakrabban jelentkezünk majd. -

Január 14-15.

Betti:

Kedden 15:20kor indult a repülőnk Berlinből. Berlin-Doha-Bali útvonalon jöttünk, Doháig kb. 5 és fél, Dohától Baliig pedig majdnem 10 óra volt. A repülőn volt minden, folyamatosan etettek minket. Engem a Doháig tartó út is kimerített, nem is mertem belegondolni, mi lesz később. Borzasztóak ezek a hosszú repülőutak. Innen üzenem a Boeingnek, hogy nagyon fasza lett a Dreamliner, de a lábtámaszt nem kellett volna kispórolni. Egyébként nem unatkoztam, végignéztem egy kivételével az összes X-men filmet. Aludni viszont egy percet sem sikerült, úgyhogy már alig vártam, hogy megérkezzünk a szállásra.

A reptéren a legnagyobb feladat az volt, hogy lealkudjuk a taxi árát. Jöttek nekünk azzal, hogy felment a benzin ára, de mi nem hittünk nekik, hiszen tudjuk, hogy az olaj világpiaci ára folyamatosan esik. Mint utólag egy holland sráctól megtudtuk (programozó, a telet mindig Balin tölti), a benzin ára bizony itt felfelé megy (ki tudja, miért), sőt, az árak Balin határozottan felmentek az utóbbi egy évben (megduplázódtak). Szóval megbirkóztunk a taxissal és szerencsésen megérkeztünk a szállásra. Nagy szerencsénk volt, nagyon szép vendégházban sikerült szobát találni és a személyzet is irtó jó fej volt. Egy pici szoba ággyal és zuhanyzós fürdőszobával. Hála az égnek volt légkondi is, mert a kinti időben nehéz lett volna aludni. 28-30 fok és nagyon magas páratartalom. A januári hideg után azért kellett egy kis idő, hogy akklimatizálódjunk. Balin ilyenkor esős évszak van, ami azt jelenti, hogy naponta egyszer-kétszer leszakad az ég, esik 10 percig, aztán gőzfürdő. Egyébként annyira nem vészes. 

Miután megérkeztünk, én beestem az ágyba, ork még elment vacsorát és vizet venni. Reggel hétig aludtam, mint akit fejbevertek. Érdekes módon orkkal teljesen más módon lett jat-lagünk. Én reggel nem tudtam aludni, ő éjszaka. Kellett két nap, amíg ráálltunk a rendes ritmusra. Az első teljes napunk Balin azzal telt, hogy kipihenjük az utazást és eldöntsük, merre tovább. Kutában nem akartunk maradni, mert egy elég zsúfolt város és a tengerpartja ronda és szemetes. A választásunk Gili Trawanganra esett, amiről azt mondják, hogy az a búvárparadicsom. A szálláson tudtunk venni jegyet a hajójáratra, ami elvisz Gilibe. Kicsit izmozni kellett a recepciós fiúval, mert az angolja nem volt az igazi. 

Szóval a maradék időnket Kutában evéssel és sétával töltöttük, illetve azzal, hogy fürdőruhát találjunk nekem. Nem kell mondanom, hogy a fürdőruha projekt nem volt sikeres. Viszont közben jól szórakoztunk az indonéz káoszon. Nagyon keskeny utcáik vannak, ahol autósok-robogósok gyakorlatilag úgy közlekednek és arra, ahogy akarnak. A kedvenceim a telefont nyomkodó robogósok voltak. Nem is nézték az utat.

Az utcákat mindkét oldalról bódék és boltok szegélyezik. Az eladók folyamatosan tukmálják a portékáikat, de egy idő után már fel sem tűnik. Sokkal zavaróbb, hogy a taxisok dudálással jelzik, hogy szabadok egy fuvarra. Sokszor megijedtem miattuk. Kuta egyébként nagyon pezsgő város, este folyamatosan megy a buli. Sokat ebből mondjuk nem látunk, mert nagyon fáradtak voltunk és éjfél körül elmentünk aludni.

Egyelőre tetszik Bali:)

A szállásunk, kilátással és kerti zuhannyal:

Az első ebédünk:

A ronda tengerpart nagy hullámokkal: