A hajó megállta volna a helyét bárhol Európában. Gyors, légkondis, kényelmes volt és az út alatt a Mr. Bean vakáción-t vetítették. A szigetek, amik mellett elmentünk, gyönyörűek voltak. Az út nagy része alatt azonban csak a nyílt vizet lehetett látni, úgyhogy szundikáltam egy kicsit.
Gili szigetek három pici szigetből áll, Gili Trawangan a legnagyobb ezek közül. Party szigetnek is hívják (és jól teszik). Bár közel van Balihoz, a kulturálisan eléggé különbözik tőle. Gilin muzulmán vallásúak a helyiek. Van is két mecsetük, ahonnan napi ötször szól a müezzin. A szállásunk pont az egyik mellett van, úgyhogy miután többször felkeltünk hajnali ötkor a borzasztó "énekre", vettünk füldugót. Mondjuk engem a baromi hangos kakasok jobban zavarnak. Ami vicces, hogy kakasok Kutában is voltak, pedig az azért nagyobb város.
A szállásunk közel van a kikötőhöz (ami azt illeti, itt minden közel van a kikötőhöz), Google mapsen is be volt jelölve a hely, de a trükk az, hogy itt kevés utcának van neve. Jól el is tévedtünk, 1 órán keresztül kavarogtunk. Aztán a helyiek segítségével megtaláltuk a szállásunkat, de egyszerűbb lett volna az elején taxiba ülni. Taxi alatt egy szekeret kell érteni, ugyanis a szigeten nincs motorizált közlekedés a hajókat kivéve. Mindent és mindenkit ezeken a pici lovak által vontatott szekereken szállítanak. Ezen kívül vannak még biciklik, meg a lábad.
A szállásunk annyiban hasonlít az előzőre, hogy egy pici szoba plusz fürdőszoba az egész. Ez is egy vendégház, de elég pici, négy szoba van csak benne. Meleg víz nincs, de igazából nem is kell. A csapból enyhén sós víz jön, úgyhogy a hajam mostanra lassan egy tömbbé áll össze. (Azt hiszem, eljött az ideje, hogy ásványvízzel öblítsem le). A tulaj (Ang) a szomszédban lakik. Amikor megérkeztünk, a nők az utcán főztek nyílt tűz felett, készültek a másnapi ünnepre (Mohamed szülinapját itt január 17-én ünneplik, máshol meg máskor). A gyerekek meg mellettük játszottak önfeledten.
Miután kipihentük az utazást, lementünk a partra fürcsizni. Szép, tiszta vizű, homokos strand van itt. A nap baromi erősen süt, naptej nélkül 10 perc után garantáltan leégtem volna. A vállamat így is megkapta egy kicsit a nap a bolyongás alatt.
Fürcsi alatt elmentünk a búváriskolába, hogy tanfolyamra jelentkezzük. 3 nap alatt meg lehet csinálni a nyílt vizi tanfolyamot (Open Water Course), ami után kapsz egy bizonyítványt, amit a világon szinte bárhol elismernek és merülhetsz 18 méterig. Nem voltunk teljesen biztosak benne, hogy tetszeni fog nekünk, de nagyon reménykedtünk.
Este elmentünk bulizni. Van ám itt éjszakai élet rendesen, buli van egészen kora reggelig. Hajnali négyre értünk haza, másnap 8:30-tól kezdődött az oktatás, szóval nem sokat aludtunk.
A oktatást oktató videókkal kezdtük, amin ork többször elbóbiskolt. Ez ment egész délelőtt, ami elég fárasztó és unalmas volt, de az ebédszünet után jött az izgibb része. Átmentünk a medencéhez, ahol megtanultuk összeállítani a felszerelést, aztán beöltöztünk. Először hozzá kellet szoknunk, hogy a palacból vesszük a levegőt, ami gyorsabban ment, mint gondoltam. Azt hittem, ki fog száradni a torkom és köhögni fogok, de nem így történt. Ezután megtanultuk az alapokat 1 méter mélyen- hogyan távolítod el a maszkból a vizet, ha beszivárog, hogyan lehet kivenni a szádból a regulátort (amiből lélegzel) és visszarakni, hogyan kell a füledben a nyomást kiegyenlíteni, stb. -, aztán lementünk három méterre és ott folytattuk.
- hulla fáradt vagyok, folyt köv holnap, akkor már több időm lesz. :) Eddig elég sűrű volt a tanfolyam miatt. Puszi mindenkinek! Mostmár azért gyakrabban jelentkezünk majd. -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése