Szeptember 2. Vasárnap, az utolsó

Eljött ez is. Amikor az ember nekikezd egy hosszabb utazásnak, el sem tudja képzelni, hogy ilyen hamar eljön a hazaút napja. Nagyon gyorsan eltelt ez az öt hét. És még szerencse, hogy írtam ezt a blogot, mert most egy nagy katyvasz van a fejemben, meg nem tudnám mondani, hogy melyik nap mit csináltam.
A mai napom úgy indult, hogy hajnali ötkor betoppant a szobámba egy finn lány (én négykor feküdtem le aludni). Ő is cseregyakorlatra jött, bár nem értem az emberek miért választják pont a szeptembert...mindegy. Délben ki is tudtam kecmeregni az ágyból, nagyon fáradt voltam. Előző este összevesztünk Daviddel, kicsit rosszul is éreztem magam miatta. Később eljött a kolihoz, hogy visszaadja a pendrive-omat, de az örmények csökönyösek, mint a szamár és ha egyszer megsértődnek, akkor biztos lehetsz benne, hogy soha nem fognak megbékélni. Szóval így ért véget rövid ismeretségem Daviddel.
Este elmentünk egy utolsót vacsizni a Caucasusba, elhívtam Arment, meg Arimant is (iráni srác, építészetet tanul itt. Nagyon csípem, igazán jó ember, többek között felajánlotta, hogy kivisz a reptérre). Jól teleettük magunkat újfent. Ha még egy hónapot kéne itt eltöltenem, biztos gurulnék. Vacsi után elmentünk az opera mellé, ahol rengeteg kávézó van szabadtéren, beültünk az egyikbe, beszélgettünk hajnali egyig. Aztán visszavittük a többieket a koliba, Nariman pedig kihozott a reptérre. Most éppen a kávémat kortyolgatom, aztán még el kell mennem a duty free-be, hogy elverjem a maradék dramomat, amit már nem tudok visszaváltani. A repülõm 4.25kor indul örmény idő szerint, 6.15re ér Bécsbe, ahonnan 10.10kor indul pestre a gépem. Hosszú út lesz, majd megpróbálok aludni a repülőn, remélem sikerül majd.
Viszlát Örményország, jó volt itt!
(Azért a biztonság kedvéért megemlítettem az útlevél kezelő leányzónak, hogy szeretem az országát...mondjuk nem hazudtam)