Kedden 15:20kor indult a repülőnk Berlinből. Berlin-Doha-Bali útvonalon jöttünk, Doháig kb. 5 és fél, Dohától Baliig pedig majdnem 10 óra volt. A repülőn volt minden, folyamatosan etettek minket. Engem a Doháig tartó út is kimerített, nem is mertem belegondolni, mi lesz később. Borzasztóak ezek a hosszú repülőutak. Innen üzenem a Boeingnek, hogy nagyon fasza lett a Dreamliner, de a lábtámaszt nem kellett volna kispórolni. Egyébként nem unatkoztam, végignéztem egy kivételével az összes X-men filmet. Aludni viszont egy percet sem sikerült, úgyhogy már alig vártam, hogy megérkezzünk a szállásra.
A reptéren a legnagyobb feladat az volt, hogy lealkudjuk a taxi árát. Jöttek nekünk azzal, hogy felment a benzin ára, de mi nem hittünk nekik, hiszen tudjuk, hogy az olaj világpiaci ára folyamatosan esik. Mint utólag egy holland sráctól megtudtuk (programozó, a telet mindig Balin tölti), a benzin ára bizony itt felfelé megy (ki tudja, miért), sőt, az árak Balin határozottan felmentek az utóbbi egy évben (megduplázódtak). Szóval megbirkóztunk a taxissal és szerencsésen megérkeztünk a szállásra. Nagy szerencsénk volt, nagyon szép vendégházban sikerült szobát találni és a személyzet is irtó jó fej volt. Egy pici szoba ággyal és zuhanyzós fürdőszobával. Hála az égnek volt légkondi is, mert a kinti időben nehéz lett volna aludni. 28-30 fok és nagyon magas páratartalom. A januári hideg után azért kellett egy kis idő, hogy akklimatizálódjunk. Balin ilyenkor esős évszak van, ami azt jelenti, hogy naponta egyszer-kétszer leszakad az ég, esik 10 percig, aztán gőzfürdő. Egyébként annyira nem vészes.
Miután megérkeztünk, én beestem az ágyba, ork még elment vacsorát és vizet venni. Reggel hétig aludtam, mint akit fejbevertek. Érdekes módon orkkal teljesen más módon lett jat-lagünk. Én reggel nem tudtam aludni, ő éjszaka. Kellett két nap, amíg ráálltunk a rendes ritmusra. Az első teljes napunk Balin azzal telt, hogy kipihenjük az utazást és eldöntsük, merre tovább. Kutában nem akartunk maradni, mert egy elég zsúfolt város és a tengerpartja ronda és szemetes. A választásunk Gili Trawanganra esett, amiről azt mondják, hogy az a búvárparadicsom. A szálláson tudtunk venni jegyet a hajójáratra, ami elvisz Gilibe. Kicsit izmozni kellett a recepciós fiúval, mert az angolja nem volt az igazi.
Szóval a maradék időnket Kutában evéssel és sétával töltöttük, illetve azzal, hogy fürdőruhát találjunk nekem. Nem kell mondanom, hogy a fürdőruha projekt nem volt sikeres. Viszont közben jól szórakoztunk az indonéz káoszon. Nagyon keskeny utcáik vannak, ahol autósok-robogósok gyakorlatilag úgy közlekednek és arra, ahogy akarnak. A kedvenceim a telefont nyomkodó robogósok voltak. Nem is nézték az utat.
Az utcákat mindkét oldalról bódék és boltok szegélyezik. Az eladók folyamatosan tukmálják a portékáikat, de egy idő után már fel sem tűnik. Sokkal zavaróbb, hogy a taxisok dudálással jelzik, hogy szabadok egy fuvarra. Sokszor megijedtem miattuk. Kuta egyébként nagyon pezsgő város, este folyamatosan megy a buli. Sokat ebből mondjuk nem látunk, mert nagyon fáradtak voltunk és éjfél körül elmentünk aludni.
Egyelőre tetszik Bali:)
A szállásunk, kilátással és kerti zuhannyal:
Nagyon tetszik a kerti zuhany!
VálaszTörlés