Három óra alvás után elindultunk a kirándulásra. Megálltunk a örmény abc emlékművénél, csináltam egy közös képet az örmény b betűvel. :)
A következő állomás egy pici városka volt. Zara (örmény leányzó) javasolta, hogy menjünk el wc-re, mert ez az utolsó rendes wc. (Szerencsére nem volt az).Volt az bolt épületében egy pékség, ahol helyben készítették a péksütiket meg a kenyeret. Nagyon meleg volt bent, mert a pékség közepén volt egy olyan kemence, aminek a belsõ falára tapasztva sültek a kenyerek. Kaptunk kóstolót is a kísérőinktől, nagyon finom volt.
A táj gyönyörû, ha körülnézek, mindenhol hegyeket látok. Megálltunk három monostornál, mindegyik hasonló stílusban épült, úgyhogy a harmadik már eléggé uncsi volt. A szállásunk Stepanavan-ban volt. Ez egy pici városka 160 km-re Jerevántól, a helyiek "az örmény svájc"-nak hívják, de nem igazán értem miért. Talán mert ez is a hegyekben van. Régen talán üdülõváros lehetett. A szállásunk egy olyan helyen volt, ami leginkább a régi magyar szakszervezeti üdülõkre emlékeztet. Úgy hagyták az egészet, ahogy volt, nem újítottak fel semmit, csak építettek néhány házikót a maradék területre. Olyan,mintha megállt volna az idõ a nyolcvanas években. Bár ez az egész örmény vidékre igaz.
Este a kísérõink sütöttek nekünk húst, jól teleettük magunkat. Aztán valaki kitalálta, hogy mindenki énekelje el a hazája himnuszát. Nagyon jól szórakoztunk :). Õszintén én nem igazán szeretem a magyar himnuszt, sem a szöveget, sem a dallamot, és sosem énekeltem egyedül. 15 külföldi elõtt kellett elénekelnem és életemben elõször megérintett a himnuszunk. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen jó érzés.:)
A következő állomás egy pici városka volt. Zara (örmény leányzó) javasolta, hogy menjünk el wc-re, mert ez az utolsó rendes wc. (Szerencsére nem volt az).Volt az bolt épületében egy pékség, ahol helyben készítették a péksütiket meg a kenyeret. Nagyon meleg volt bent, mert a pékség közepén volt egy olyan kemence, aminek a belsõ falára tapasztva sültek a kenyerek. Kaptunk kóstolót is a kísérőinktől, nagyon finom volt.
A táj gyönyörû, ha körülnézek, mindenhol hegyeket látok. Megálltunk három monostornál, mindegyik hasonló stílusban épült, úgyhogy a harmadik már eléggé uncsi volt. A szállásunk Stepanavan-ban volt. Ez egy pici városka 160 km-re Jerevántól, a helyiek "az örmény svájc"-nak hívják, de nem igazán értem miért. Talán mert ez is a hegyekben van. Régen talán üdülõváros lehetett. A szállásunk egy olyan helyen volt, ami leginkább a régi magyar szakszervezeti üdülõkre emlékeztet. Úgy hagyták az egészet, ahogy volt, nem újítottak fel semmit, csak építettek néhány házikót a maradék területre. Olyan,mintha megállt volna az idõ a nyolcvanas években. Bár ez az egész örmény vidékre igaz.
Este a kísérõink sütöttek nekünk húst, jól teleettük magunkat. Aztán valaki kitalálta, hogy mindenki énekelje el a hazája himnuszát. Nagyon jól szórakoztunk :). Õszintén én nem igazán szeretem a magyar himnuszt, sem a szöveget, sem a dallamot, és sosem énekeltem egyedül. 15 külföldi elõtt kellett elénekelnem és életemben elõször megérintett a himnuszunk. Sosem gondoltam, hogy ez ilyen jó érzés.:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése