A mai nap nem kezdődött túl rózsásan. Elmentünk a nagykövetségre, hogy vízumot igényeljünk Karabachba. Ezzel nem is volt gond, de miután kifizettük a vízum árát, teljesen véletlenül kiderült, hogy idõközben a kedves örmény kontaktjaink meggondolták magukat, és elhalasztották a kirándulást 2 nappal. Csakhogy ez elfelejtették velünk közölni. Ezzel a fő probléma az volt, hogy Ilinca hétfõn megy vissza Romániába. Próbáltuk rávenni õket, hogy mégis pénteken induljunk, de nem jártunk sikerrel. Az örmények nem a szervezés mesterei. Mondjuk mit várjunk egy olyan országtól, aminek a fõvárosában a buszoknak nincs menetrendje, csak úgy járnak. Nem csak a marshrutka, hanem a rendes busz, meg a troli is (mert az is van). A metróról nem tudok semmit, nem utaztam még vele és valószínûleg nem is fogok.
Ma beszélgettünk Orkkal és azt mondta, hogy csodálja a türelmem. Nem gondoltam, hogy eljön ez a pillanat, hogy azt mondja rám, hogy türelmes vagyok. Úgy látszik Örményországig kellett utaznom érte. :)
Délután bementem a városba marshrutkával, aminek a sofõrje próbált velem összehaverkodni. Szerencsére tudott egy nagyon picit angolul, úgyhogy csak félig volt mutogatás a beszélgetés. Mindig tartok egy kicsit tőle, hogy elvonom a figyelmüket a vezetéstől. A legrosszabb ebből a szempontból az egyik taxisofõr volt, aki felváltva bámulta Milenát az anyósülésen és engem hátul a visszapillantó tükörben. Én nem tudom, hogy hogyan látta egyáltalán az utat, mert tényleg folyamatosan minket bámult.
Este elmentünk gránátalma bort kóstolni az egyik étterembe. Ilincával és Armennel (a kórélettan intézetben dolgozik, Francesca és Milena járt oda gyakorlatra), illetve Armen elhívta két ismerõsét is. Nagyon kellemes estét töltöttünk együtt, rengeteg dologról beszélgettünk. Megtudtam, hogy nem azért nem bontják el a régi atomerõmûvet, mert nem tudnának máshonnan energiát nyerni, hanem azért, mert a török határ mellett van és stratégiai pontként használják... Agyrém. Megtudtam továbbá, hogy az átlagkereset kb. 144 euro, de a szakorvosok (az állami szektorban) például kb. ugyanannyit keresnek, mint Magyarországon. A privát szektor elég fejlett, mert itt egyébként is fizetned kell a kezelésért, nincs állami biztosítás. És a privát szektorban bizony jól keresnek. Viszont az egyetemért fizetni kell (ha nagyon jó jegyeid vannak, akkor nem kell), sõt a három év rezidensképzésért is (2000 dollár per év), miközben ugye a kórházban dolgoznak. Az egyik lány mondta, aki a kardiológián rezidens, hogy nem igazán tudják, hogy most akkor mi ez, mert dolgoznak, de nem kapnak fizetést, sõt még nekik kell fizetni. És, hogy túl sok orvost képeznek, mert megéri az egyetemnek (minél több diák, annál több pénz ugye). Kb. 400-an vannak egy évfolyamon, mi is ennyien vagyunk a sotén. A különbség, hogy itt max. 3 millió ember lakik (David szerint csak 2 millió), nincs szükségük ennyi orvosra. Ezért (is) megy sok fiatal orvos külföldre.
Aztán Armen megkérdezte, hogy Magyarországon jól élnek-e az orvosok. Megmuttam neki a rezidensek bérét összevetve a BKV bérleti árával, és majdnem lefordult a szekről. Ugyanis ő kb. ugyanennyit keres egy olyan országban, ahol minden féláron van (vagy olcsóbb) Magyarországhoz képest. Tehát ő ugyazzal a végzettséggel relatív jobban él. Furcsa dolgok ezek. Szóval többé kevésbé sikerült neki elmagyaráznom, mi is a legnagyobb problémánk otthon.
Ja, és a kedvencem: mibõl is él ez az ország? Hát a diaszpórából. Minden évben van egy nap, amikor a külföldön elõ örmények adakoznak a hazájuknak. És vannak közöttük igen gazdag emberek is. Persze a kormány lenyeli az adomány nagy részét, de még így is eljut a pórnéphez valamennyi. Azért van, amit az jól csinálnak. Ez az adomány dolog olyan kis szívet melengető példa. Annyira szeretik ezek az emberek a hazájukat, szomorú, hogy ilyen sokan külföldre kényszerülnek. Az is szomorú, hogy Magyarországról is sokan elmennek, de a magyarok nem szeretik olyan hevesen a hazájukat, mint ahogy az örmények teszik.
És végre láttam az Ararátot! Most nem olyan ködös az idõ, ami valószínûleg összefügg azzal, hogy hűvösebb van. Még mindig nem értem ezt a ködöt ebben az országban, de majd felhajtok valakit, aki meg tudja magyarázni, mert már nagyon kíváncsi vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése