Ma gyönyörû helyeken jártam. Az örmények szerveztek nekünk egy kis körutat, aminek keretein belül (a változatosság kedvéért) megint monostorokat és templomokat látogattunk meg. Nem is ez az érdekes, mert az összes templom ugyanabban a stílusban épült, hanem a táj. Először nem tetszettek nekem ezek a kopár hegyek, de most, hogy láttam egy-két igazán szép völgyet, megváltozott a véleményem. Bár biztos szebb tavasszal vagy õsszel, amikor több esõ esik és a nap sem égeti fel a tájat annyira. A köd viszont még mindig nagyon zavar, sokkal szebb lenne a kilátás nélküle.
Az egyik hely (képtelenség megjegyezni az összes nevet, majd összegyűjtöm hol is jártam) arról híres, hogy ott temették el a pacákot, aki az örmény betűket alkotta. Annyira tisztelték (tisztelik), hogy fogták magukat és a sír köre építettek egy templomot, ami azóta is áll. A szerzetes 440-ben halt meg, ami azt jelenti, hogy majdnem 1600 éve vigyáznak rá rendületlenül.
Az ebédünk fejedelmi volt. Egy random, étteremnek látszó háznál álltunk meg, a hátsó kertben kaptunk asztalt, úgyhogy evés közben élvezhettük a kilátást is. Előételnek grillezett padlizsánt kaptunk zöldségekkel, sajttal, kenyérrel, friss kaporral, bazsalikommal és korianderrel. Én otthon is odáig vagyok a paradicsomért, de sehol sem ettem még olyan finomat, mint itt. Legszívesebben egész nap paradicsomot zabálnék.
A következő fogás kebab (=grillezett husi) volt, amit szintén istenien tudnak elkeszíteni. Kaptunk speckó italt is, ami lényegében felvizezett joghurtos uborkasaláta egy kis kaporral fűszerezve. Ennek a kistestvére a tan, ami felvizezett natúr joghurt enyhén megsózva. Ezt isszák literszámra, David például minden nap megiszik legalább egy pohárral.
Ha már itt tartunk, akkor jöjjön egy kis gasztronómia. Íme egy kis értelmezõ szótár:
Tan: joghurtital
Lavash: az örmény kenyér. Úgy néz ki, mintha kereszteznénk a rétes tésztát a palacsintával. Mindent ezzel esznek.
Lamahjoon: az örmény pizza. Fogják a lavasht, megszórják darált hússal, fűszerekkel és megsütik. Ez a legolcsóbb kajájuk, a kolival szemben lévõ étteremben (ahol már mosolyogva üdvözlnek minket, mint törzsvendégeket) 300 dramba kerül, a városban meg van egy hely, ahol kemény 100 dramot kell érte fizetni, de a többiek szerint nem finom, én még nem próbáltam.
Kebab: grillezett husi hosszúkás formában
Falafel: darált husi zöldségekkel, lavashba csomagolva
Van még néhány specialitásuk, például a leves, amit a tehén térdéből készítenek. Télen szokás készíteni, állításuk szerint nagyon nehéz étel, ezért isznak mellé indokolatlan mennyiségű vodkát. (Ami egyébként gyümölcsvodka, hasonlóan készül, mint a pálinka, de kevésbé intenzív az íze). Ezen kívül náluk is létezõ fogalom a csülök, és lényegében az állat minden porcikáját megeszik a fülétől a farkáig (na jó, a szemét nem).
És szerencsére az éttermek nagyon olcsók, így végigkóstolhatjuk az étlapot. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése