Ma elmentünk túrázni egyet az Aragat hegyre. Nem az Ararátra, mert az Törökországban van. Egyébként az Ararát a mindenük, a nemzeti szent hegyük, aztán tessék, egyszercsak Törökországba kerül. Már az elején gyanús volt nekem, hogy nem ez lesz életem legkomolyabb túrája, mert az örmény srácok azt mondták, hogy nyolckor indulunk (béreltek egy mashrutkát nekünk). Kicsit későnek tartottam, de gondoltam, nem baj. Amikor elundultunk, lehetett vagy kilenc, délre oda is értünk a hegy lábához. Az út nem volt túl kényeles, mert az örmény utak híresen rosszak. Jerevánban nem, de vidéken borzalmasak. Viszont megnézhettem magamnak a külvárost (elég lepukkant). Jereván határában van egy palota, a srácok azt mondták, hogy ott lakik Örményország leggazdagabb embere. Monopóliuma van az építőiparban, ami most elég menő ágazat itt, mert rengeteg építkezésük van. Odafelé a hegyen láttunk embereket, akik sátrakban (nagyobbakban azért) élnek és szerintem teheneket tenyésztenek, mert sok tehenet láttunk. Volt, hogy dudálni kellett, hogy menjenek arrébb. Egy tónál álltunk meg, ami szerintük a világ legmagasabban fekvő tava (3200m). Rájuk hagytuk, hagy örüljenek neki ;). Ebben nagyon hasonlítanak a magyarokhoz. Borzasztóan büszkék a nemzetükre és egy csomó dologról tartják, hogy az a legnagyobb, legmagasabb, leglegleg...
Szóval ott a tónál van egy kísérleti központ (ha jól értettem, akkor fizikai kísérleteket csinálnak, kozmikus sugárzással, vagy mittudomén), nem tűnik olyan komolynak. A kolink portása (Narek, aki megvan már 65 is) ott dolgozott jó sok évig, úgyhogy eljött velünk kicsit nosztalgiázni. Ez az ország viszont tényleg az ellentmondások országa. Jereván utcáin nehéz találni olyan embert, aki beszél angolul. Csak a hivatalos helyeken (bankban, a telefonszolgáltatónál) tudsz velük angolul beszélni. Még az egyetemisták is csak makognak (legjobb esetben). És ott a nagy semmi közepén találkoztunk Narek egy volt kollégájával (szintén öreg fószer), aki tudott angolul. :)
Kicsit nehezen indultunk el, mert az örményeknek, mindig van még dolguk, amit meg kell csinálniuk, pl. el kell szívniuk egy cigit, mielőtt továbbmegyünk. A felszerelésünkről csak annyit, hogy az egyik lány crocsban jött, másik kettőnek nem volt hosszúnadrágja és sokunknak nem volt kabátunk (ki gondolta, hogy kell ilyen Örményországban). A tempónk sem volt túl gyors, húsz méterenként megálltunk bevárni a lassabbakat. A csúcs kb. 3800 méteren volt, szóval nem kellett sokat menni, egy átlagos túráznó megteszi oda-vissza három óra alatt. Nekünk az odaút tartott addig :). Nagyon nagy szerencsénk volt, mert csak egy kicsit esett az eső, viszont a csúcson írtó hideg volt már. Összességében jól esett ez a kis túra, de nem szeretek toporogni, bár lassan hozzá kell szoknom, mert az örmények nem arról híresek, hogy kapkodnának. A végére már fájt a fejem a szél miatt. Az ember igazán csak akkor érti meg, hogy mennyire rosszak az örmény utak, ha egy masszív fejfájással kel végigszenvednie a hazautat.
Este elmentünk egy étterembe, mert néhány lánynak ez volt az utolsó estéje Jerevánban. Nagyon finom ételeik vannak, nem csak örmények, hanem török, arab, grúz és orosz kajáik is. Mi feleztünk Milenával (cseh leányzó), mert elég nagy adagot adnak. Ettünk egy salátát, meg egy főételt, ittunk egy grapefruitlevet, ez került összesen 1800 dramba. A főétel nagyon finom volt (a nevét elfelejtettem,valamilyen grúz étel). Volt benne sült krumpli, hús, gomba és zöldségek, mindez összesütve és tejföllel leöntve. Sajnos annyira éhesek voltunk már, hogy elfelejtettem lefotózni.
Az örmények egyébként az állatnak megeszik minden részét. Nagyon szeretik pl. a marhacsülköt, nyelvet, belsőségeket (agy, tüdő, máj, szív). Ja, és van töltött káposztájuk.
Artush, az egyik cp-nk, aki már fogorvosként dolgozik, rendelt nekünk örmény sárgabarackvodkát, megittunk belőle néhány felest, mert négy lánynak kellett tósztot mondania :). Az örmény italok egyébként a brandy, a vodka (sokféle gyümölcsből készítik,lényegében olyan, mint a pálinka) meg a bor.
Vacsi után elmnetünk bulizni, ahonnan fél ötkor értünk haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése