Csak itt, csak most megtudhatjátok az igazságot.
A magyar szendvicset nagyon könnyű elkészíteni. Hozzávalók: 2 szelet toast kenyér, hagyma, zöldhagyma, 1db tojás, 3db burgonya és indokolatlan mennyiségű vaj.
Vedd a kenyereket, pirítsd õket ropogósra és hagyd õket kihűlni. A tojásból készíts tükörtojást, a burgonyákat olajban süsd aranybarnára. A hagymát vágd vékony karikákra, a zöldhagymát pedig apróra. Ha ezzel mind készen vagy, kend meg a pirítósokat vajjal (egy kisujjnyi vastagságban), tedd rájuk a hagymakarikákat és borítsd egymásra a két szeletet. Vágd ketté, hogy háromszög formája legyen. Tálald a két szeletet tükörtojással, zöldhagymával és sült burgonyával. Jó étvágyat kívánok a nemzeti specialitásunkhoz!
A recept megszerzéséhez csak Jerevánig kellett jönnöm, azon belül is a Diamond étterembe, ami a Köztársaság tér mellett található. Ez egy többszintes étterem, a tetőről pedig nagyon szépen látszik a szökõkút, ezért is mentünk oda. Megláttam az étlapon, hogy van magyar szendvicsük, gondoltam a név kötelez, egye fene, kipróbálom.
Kérdezték a többiek, hogy tényleg létezik-e ez, vagy csak kamu. Végülis vajunk van, kenyerünk van, hagymánk, tojásunk és krumplink szintén van, megtehetnénk, hogy mindezeket összecsapjuk egy szendviccsé és elnevezzük magyarnak...de sajnos nem, én még nem találkoztam ezzel Magyarországon.
Már biztos írtam, hogy nem egyszerû zöld ágra vergődni a taxisokkal, ugyanis 99%-uk nem beszél angolul. Legtöbbször az egyik örmény vagy iráni srác szokott nekünk segíteni. Néhány hely megy egyedül is: a Cascade, az Opera és szerencsére a Puskin utcát is megértik (azon az utcán van a bárok nagy része). Trükkös feladat azonban visszajutni a kolihoz. Sokszor nem elég, ha megmondod nekik a címet, mert õk sem mindentudók (sajnos) és én még egyiknél sem láttam GPS-t (szintén sajnos). Este fogtunk egy taxit, Gibon elmagyarázta a sofõrnek, hogy hova vigyen minket, nyugodt szívvel beültünk, én örültem, hogy hazajutunk végre, fáradt voltam. Erre félúton megállt a pasas es a fülünkhöz nyomta a telefont, hogy magyarázzunk el a vonal végén angolul (alig) beszélõ hölgynek, mégis hova szeretnénk mi menni. Ez sem segített sokat, úgyhogy elõremásztam az anyósülésre és kézzel-lábbal hazanavigáltam magunkat (csukott szemmel is tudom már az utat, annyiszor tettük már meg). A végén kaptam egy kézcsókot a sofõrtől. Nagyon intim kapcsolatunk lett 15 perc alatt ;D
A magyar szendvicset nagyon könnyű elkészíteni. Hozzávalók: 2 szelet toast kenyér, hagyma, zöldhagyma, 1db tojás, 3db burgonya és indokolatlan mennyiségű vaj.
Vedd a kenyereket, pirítsd õket ropogósra és hagyd õket kihűlni. A tojásból készíts tükörtojást, a burgonyákat olajban süsd aranybarnára. A hagymát vágd vékony karikákra, a zöldhagymát pedig apróra. Ha ezzel mind készen vagy, kend meg a pirítósokat vajjal (egy kisujjnyi vastagságban), tedd rájuk a hagymakarikákat és borítsd egymásra a két szeletet. Vágd ketté, hogy háromszög formája legyen. Tálald a két szeletet tükörtojással, zöldhagymával és sült burgonyával. Jó étvágyat kívánok a nemzeti specialitásunkhoz!
A recept megszerzéséhez csak Jerevánig kellett jönnöm, azon belül is a Diamond étterembe, ami a Köztársaság tér mellett található. Ez egy többszintes étterem, a tetőről pedig nagyon szépen látszik a szökõkút, ezért is mentünk oda. Megláttam az étlapon, hogy van magyar szendvicsük, gondoltam a név kötelez, egye fene, kipróbálom.
Kérdezték a többiek, hogy tényleg létezik-e ez, vagy csak kamu. Végülis vajunk van, kenyerünk van, hagymánk, tojásunk és krumplink szintén van, megtehetnénk, hogy mindezeket összecsapjuk egy szendviccsé és elnevezzük magyarnak...de sajnos nem, én még nem találkoztam ezzel Magyarországon.
Már biztos írtam, hogy nem egyszerû zöld ágra vergődni a taxisokkal, ugyanis 99%-uk nem beszél angolul. Legtöbbször az egyik örmény vagy iráni srác szokott nekünk segíteni. Néhány hely megy egyedül is: a Cascade, az Opera és szerencsére a Puskin utcát is megértik (azon az utcán van a bárok nagy része). Trükkös feladat azonban visszajutni a kolihoz. Sokszor nem elég, ha megmondod nekik a címet, mert õk sem mindentudók (sajnos) és én még egyiknél sem láttam GPS-t (szintén sajnos). Este fogtunk egy taxit, Gibon elmagyarázta a sofõrnek, hogy hova vigyen minket, nyugodt szívvel beültünk, én örültem, hogy hazajutunk végre, fáradt voltam. Erre félúton megállt a pasas es a fülünkhöz nyomta a telefont, hogy magyarázzunk el a vonal végén angolul (alig) beszélõ hölgynek, mégis hova szeretnénk mi menni. Ez sem segített sokat, úgyhogy elõremásztam az anyósülésre és kézzel-lábbal hazanavigáltam magunkat (csukott szemmel is tudom már az utat, annyiszor tettük már meg). A végén kaptam egy kézcsókot a sofõrtől. Nagyon intim kapcsolatunk lett 15 perc alatt ;D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése